2012. március 27., kedd

Készítsetek csomagot a nyuszinak, hogy legyen hová tennie az ajándékokat!

Gyerekkoromban a nagyinál minden évben menetrendszerinti program volt Húsvét reggel a fűben-bokor alján kotorászás. Imádtam! Megszámlálhatatlan mennyiségben bukkantam újabb és újabb csokitojásokra és kisebb meglepikre. De miért lenne kötelező a nyuszinak mindig a fűbe tenni az ajándékot? És akinek nincs kertje-füve, az akkor nem is kaphat? Dehogy nem! Mondjuk akár így is.


Készítsetek egy jópofa tasakot a nyuszinak, és várjátok együtt a reggelt, hogy vajon megtalálta, feltöltötte-e :-)

A nagyobbak akár a saját házatokat is modellezhetik. Szerintem végtelenül jó móka. Arról nem is beszélve, hogy a készülődés alatt teljesen ráhangolódnak a gyerekek az ünnepre.




A szükséges kellékek:
    papírzacskó
    olló, ragasztó
    néhány színes papírlap és színesceruza
    színes karton, amire a házikót ráragasztjátok

No és persze jókedv és fantázia, de abban biztos, sehol sincs hiány! Kellemes készülődést kívánok!

Vigyázat: a háztetőt csak az egyik oldalról ragasszátok le, különben nem tud a zacskóba hol belepakolni szegény nyúl:-)


Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.


forrás

2012. március 19., hétfő

Családi munkamegosztás

Állítólag a mintacsaládokban tökéletesen működik a munkamegosztás. Bár én kétlem, hogy a nyomtatott betűk dimenzióján túl is léteznek ilyen blikfangos mintacsaládok... Ellenben van egy régi mondás, melyet viszont magaménak vallok: néha kell tudni hátat fordítani! Gondolok itt most például arra, mikor egy gyerek elkezd járni tanulni, és folyton esik-kel, sőt. Később az ebadta kölök még a lépcsőt is önállóan akaja használni, és akkor ne is beszéljünk a fáramászásról. Lássuk be, ezek a teljesen hétköznapi dolgok szülőként nem kis mértékben tolják ki stressztűrő szintünk határait.

Így volt ez most hétvégén nálunk is, bár mi már jócskán túl vagyuk az első lépések kezdeti nehézségein -mikor legkisebb pasi előbb tanult meg állni, mint ülni. Ennek okán nem egyszer kellett hunyorított szemmel, fogcsikorgatva végig néznem ahogy álltából egy szál deszkaként esik hanyatt, és koppan oltáribarominagyot a feje a parketten... Ellenben ahhoz a korhoz viszont pont most érkeztünk el, hogy meg kelljen tanulnia pótkerék nélkül biciklizni. (jegyzem meg, az a pótkerék szerintem csak arra jó, hogy a legkisebb göröngyön is felboruljon a mit sem sejtő gyermek) Szóval újra elérkeztünk egy olyan mérföldkőhöz, melynél tudni kéne hátat fordítani. Hát igen! De bevallom, nekem ez még mindig nehezen megy. Úgyhogy hátat fordítást segítő, rögtönzött családi munkamegosztásunk a következőképp alakult: nagypasi kiviszi kispasikat a térre, ahol is legkisebb pasit megtanítja két keréken tekerni, én pedig közben sütök egy isteni almás tortát, amivel egy órán belül utánuk megyek. Így fordítván hátat a borulásoknak és az azokat kísérő kisebb sérüléseknek.

Először is lássuk a tortát, aztán pedig a játszótéri fejleményeket.

10 dkg vajat egy bögre (2dl) cukorral habosra keverünk, majd hozzá zuttyintunk egy bögre lisztet, egy teáskanál szódabikarbónát és egy tojást, majd mindent jól összedolgozunk.

Ha már összeállt a tészta, akkor egy sütőpapírral bélelt tortaformába lapigatjuk.

5-7 almát gerezdekre vágunk és meghámozunk. (A magházát is ki kell venni.)

A gerezdeket belenyomkodjuk a tésztába. Szépen sorban vagy össze-vissza, kinek ahogy kedve tartja.

Végül az almahalommal borított tésztát 200 fokra előmelegített sütőben 30-35 percig sütjük.

Közben egyszer, kb. tíz perc sütési idő után egy villával az almákat kicsit lejjebb tologathatjuk. De nem feltétlen szükséges, lemerülnek maguktól is.

Végül valami ilyen vagy ehhez hasonló tortát kapunk:-)

És most arról, ami a sütés után következett:

Még meleg volt a torta, mikor egy üveg szörp, néhány pohár és szalvéta társaságában a kosaramba raktam.

A játszótéren viszont -ahogy azt már az elmaradt telefonból is sejtettem- csak egy magányos bringa fogadott.

A ping pong asztalon gőzölgő torta szerencsére hamar oda csalogatta a vélt és valós bringabajnokokat!

És ahogy az ilyenkor lenni szokott: az almatorta sorsa perceken belül bevégeztetett.

S ekkor váratlanul -ráadásul a szemem előtt- kispasi is megtáltosodott! Először nagypasi tolta, tolta, terelgette...

Aztán néhány, még a profiknak is kijáró bemelegítő kör után úgy hasított, hogy -amint a kép is tükrözi- még a szemem is bepárásodott. Persze rutinos szülőkhöz méltó módon a sisakot naná hogy elfelejtettük a fejébe húzni.

Hát ennyit a hátat fordításról és egyéb trükkökről, amikről mi gyarló szülők azt hisszük, hogy túljárhatunk velük egy négyéves eszén. Hátat fordítani, neki? Aki alig tizenöt perc alatt olyan magabiztos uralmat szerzett a bringája felett, hogy azóta lehámozni is alig tudjuk róla. Neki, aki Villám McQueen-től kölcsönzött "Én, a sebesség...!" felkiáltással, mosolytól duzzadva rótta a köröket, és alig várta, hogy mindenkitől besöpörhesse az ifjú bajnoknak kijáró elismerést?!
Be kell látnom, tévedtem. Nemcsak hátat fordítani kell tudni, hanem néha szembe nézni is. Igen! Ezeket a boldog perceket kár lett volna kihagyni!

A történet így igaz és így kerek, de a hitelesség kedvéért azért még az is hozzá tartorik, hogy kispasi a nyarat futóbiciklin töltötte. De akinek nincs futóbiciklije, az se bánkódjon. Ráadásul nem is kell egyből rohanni érte. Elég néhány hétre leszerelni a pedált egy sima bringáról. Majd mikor már felhúzott lábbal is megy a gurulás, akkor szereljétek vissza a pedált, és kezdjétek sütni az almatortát.

Nektek milyen trükkök jöttek be a bringázásra? Vagy csak én parázok ennyire az esésektől?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

2012. március 13., kedd

Horgolt húsvéti tojások

Nekem sajnos nem sikerült megtanulnom rendesen horgolni. Most bánom is ezt, nem is kicsit, mert annyira jópofák ezek a tojások. Ráadásul, ha használt újságot fomáztok meg tojás formára, és azt horgoljátok körbe, akkor túl azon, hogy tehettek egy pipát az újrahasznosítás mellé, még a levélládát állandóan elárasztó papírhegyktől is megszabadultok. És nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy ezek a tojások törhetetlenek lesznek:-)





Pinned Image

Aki tud horgolni, annak néhány perc csak elkészíteni őket. Aki meg nem tud -és ugye én ezt a tábort erősítem-, az sajnos kikerekedett szemmel sóvároghat utánuk továbbra is. Vaaaagy, itt az alkalom, hogy egy újabb próbát tegyek eddigi sikertelein próbálkozásaim és egyben önmagam felülmúlásásra? :-) Lehet, miért is ne! Velem tartotok?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

képek innen
horgolási leírás itt

2012. március 12., hétfő

Ültessetek sütivirágot :-)

Tudom, hogy anyák napja még egy kicsit odébb van, de nehogy azt mondjátok, nem szóltam időben... Szerintem ezt az ajándékot nem lehet kihagyni! Egyszerűen fergetes! Mikor rátaláltam, nem akartam hinni a szememnek.

A képek magukért beszélnek!

Bár én fagyi helyett inkább csokis-diós vagy vaníliás kókuszos, amolyan "somlóis krémes-pakolós" piskótát használnék, mert akkor tovább eláll, szállítható is, és nem olvad el benne a fagyi. Viszont belátom azt is, hogy egy Haagen-Dazs mindent visz :-)

És még valami. Szívószál helyett egy "orchideás fiolában" vizet is kapna, és tovább élne a növény. A tetejére keksz darálás helyett kakaós piskótát is lehet reszelni. Néhány gumicukor gilisztától pedig egészen autentikus lesz!

De száz szónak is egy a vége: kihagyhatatlan ötlet! Egy igazi szívből szóló ajándék.

Szeretnétek ilyet kapni? Mert én nagyon-nagyon-nagyon :-)



Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.


kép innen

2012. március 10., szombat

Álmaink húsvéti tojásai -szó szerint

Tetszenek ezek a tojások? Nekem igen. És attól még szebbenek látom őket, hogy akár egy kellemes délutáni szunyókálás alatt is elkészülhetnek. Nem hiszed? Pedig most nem viccelek:-) Ez nem más, mint egy nagy gyerekjáték!
 

Szóval, ha szeretnél magadnak a hétvégén -vagy bármikor - egy óra nyugalmat, akkor áss elő néhány gombolyag színes fonalat és fújj föl jónéhány kisméretű lufit -vizibomba lufik tökéletesek. Nagyon fontos: minél több lufit fújsz föl, annál többet pihenhetsz!

Aztán keverj be egy tálba egy adag keményítős vizet. A kísérletező kedvükben lévők elkezdhetnek krumplit is főzni, és abból felhasználni a keményítőt.

Végül vágd föl a fonalakat kb. 1,5-2 méteres darabokra, majd jól nyomkodjátok bele a keményítős lébe. Aztán mutasd meg az örökmozgóknak, hogyan tudják feltekerni a beáztatott fonalakat a lufira. (Bár szerintem bárhogy feltekerhetik! Akár többféle színt is tekerhetnek egyre.)

Éééés tadadadaaam: mostantól kezdve, nincs más dolgod, mint kezedbe venni egy jó könyvet, vagy a fejed alá húzni egy pihepuha párnát a szunyókáláshoz!

Egy óra múlva garantáltan minden lufi be lesz tekerve. S ha megszáradtak, akkor durrantsátok ki, és óvatosan szedjétek is ki a lufikat a már megkeményedett tojásokból. Akár girlandnak is felfűzhetitek.


De egy tálba téve is várhatja a locsolókat, vagy locsolóvárás nélkül is díszítheti az asztalt.

Na, vicceltem? Ééés, kipróbáljátok?
Mindenkinek kellemes sziesztázást kívánok! Mert egy kis pihenés nekünk is jár néha! Naugyehogyugye:-)

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.


képek: innen

2012. március 8., csütörtök

Nőnapi virágok

Nagy munkában voltunk tegnap. Készültünk a mai napra, a nőnapra. Két fociskártyás megmérettetés között papírvirágok készültek az apró szorogos kezeknek köszönhetően. Mert ugye az egy percig sem lehet kérdés, hogy már az óvodáskorú fiúgyermekek is pasiból vannak, és igenis virágot akarnak vinni az ő kiválasztottjuknak. Az viszont már csak vágás és ragasztás közben derült ki, hogy Grétin és Lucán kívül az összes többi lánynak, óvónéninek és dadusnak is. Hiába, a férfiember már csak ilyen, nagy a szíve:-)

Nőnapi virágok képekben, az én soha el nem fáradó, imádnivaló nagykisfiaim nevében mindekinek, akiknek ők csak adni és küldeni szeretnék:

megrajzolta-megrajzoltuk

kivágtuk

kisebbre vágtuk, úgy is kivágtuk

kente-tolta-ragasztotta

nyomta-nyomta-illesztette
 
a színeket gondosan összeválogatták

rányomta és hajtogatta

végül elkészültek!

színesek és vidámak

...és reggel elrobogtak a csokraikkal az óvodába:-)

Talán most azt gondoljátok, lehetne ezeknél a virágoknál sokkal szebbet is készíteni... és én nem is ellenkezem. Viszont a gondolatnál, hogy eszükbe jutott megtenni, nem hiszem hogy akad szebb. S nekem ezekben az apró dolgokban rejlik az anyaság öröme. Abban, hogy valamit átadtam, s ezt a valamit ők már befogadták, sajátjukként kezelik. S bár megfogalmazni még nem tudják, de tenni már igen: örömmel szereznek örömet másoknak! Remélem, ez is jó útravaló lesz egyszer majd a tarisznyájukba.

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.