2012. január 30., hétfő

Havas szülinap a parkban

Rendhagyó szülinap - rendhagyó köntösben.

Van egy barátnőm, a Réka.
Neki meg van három gyereke.
Nekik meg mindannyiuknak van egy-egy szülinapjuk.
Ráadásul mindannyiuknak télen.

És vagyok én, a Rékának a barátnője.
Nekem meg van két gyerekem.
Hiszitek vagy sem, nekik is van szülinapjuk.
Csak nekik nyáron-ősszel.

És az én barátnőm, a Réka, szomorkás volt nyáron, mikor mi tizenheted magunkkal birtokba vettük a közelünkben lévő csodálatos teret, ahol egy fergeteges bringa party keretében ünnepeltük az én gyerekeim szülinapját.

Ne legyél szomorú, Réka! Igenishogytélenisvanszabadtériszülinap!!! :-)


Ismerős a téma? Sokaknak okoz fejfájást, hogy téli gyerekeknek nem lehet a szabadban tartani a szülinapját. Pedig lehet. Méghozzá nem is akárhogy! Egyetlen dolog nélkülözhetetlen hozzá, a hó. Az pedig a héten érkezik!

Húzzátok ki az összes córesz-móreszt egy szánkón a parkba. A szánkóra később még szükség lesz!

Terítsetek meg egy asztal a sok finomsággal. Vihettek gyümölcsöt (az almát faszenes sütőben hamar meg is lehet sütni, a tök már hosszadalmasabb), pattogatott kukoricát vagy sültgesztenyét,

krémmel összetapasztott csokis kekszet,

hópelyhes muffint,

vagy egy sajtkrém-hóembert, amiből menet közben is lehet tunkolni a sós rágcsival.

A hangulat kedvéért vigyetek még néhány befőttesüveges mécsest, hosszú szárú, hóba szúrható csillagszórót. (Asszem, jobb lesz inkább két szánkóval indulni!)

Ha az előkészületek túl sok időt vennének igénybe, és már nem marad idő a cifra tortára, akkor egy sima csokis piskóta is pillanatok alatt téliesíthető-havasítható.

Amúgy a kajával nem kell túlzásba esni. A gyerekek a játék hevében általában mindig elfelejtenek enni. Elég néhány falat apró, menet közben felkapható harapnivalóról gondoskodni. Ami ennél sokkal fontosabb, hogy legyen nekik sok-sok meleg ital! Vagyis termosszal készüljetek bőven:-)

Ihatnak teát, habos kakaót vagy karamellt.


De a nutellás kakaó is a rajta úszó pillecukrokkal biztos sikert arat. Most ne sajnáljátok tőlük a kalóriákat, szükségük lesz rá a hidegben.

Persze a forró italokkal óvatosan kell bánni. Ihatják így is,

vagy akár kiselejtezett pulóver ujjakat felhasználva így is.
A lényeg, nehogy megégessék a kezüket.

Ahogy Rékát ismerem, náluk így fogják inni:-)

Én egy ilyen feltuningolt pillepalackban adnám oda a meghívókat.
Ha lehet, készítsék el saját maguk, mert míg ragasztgatnak, nagyon jól rá is hangolódnak a bulira.

De egy ilyen meghívó is tökéletes, ha nincs kedvük annyit ragasztgatni.
  
Na jó, ennyit a dizájnról. A gyerekeket nem ez érdekli, hanem a játék. Hát akkor lássuk!

Hóangyalt lehet készíteni így is,

és így is.

Készítsetek egy kupacba annyi hóangyalt, ahány éves az ünnepelt. Aztán egy bottal rajzoljatok köré egy hatalmas tortát. Végül mindenki üljön a "tortára", és máris készülhet a szülinapi fotó!


Ételfestékkel vagy híg festékkel is lehet a hóba festeni.

Feltétlen építsetek hóembert. Ehhez ne felejtsetek répát vinni otthonról.

Rendezzetek hócsatát. Lehet egymást dobálni, de lehet bajnokságot is szervezni. Mondjuk célba dobás egy fához vagy egy vödörbe. Esteleg egy fára felakasztott mikulás sipkába.

És ha már ott van a szánkó. Mit szólnátok egy szánhúzó bajnoksághoz? És kettőhöz? Mondjuk egy időméréseshez és egy ügyességihez.
Előbbinél a kijelölt pályát minél rövidebb idő alatt kell teljesíteni. És nem is akárkinek! Egy karácsonyról megmaradt rénszarvasos hajráf-aganccsal, (akár rúzstól) piros orral Rudolf húzza mindig az aktuális sipkás Mikulást időre.
Utóbbinál Mikulás nem egymagában üldögél a szánkón, hanem díszes (cipős)dobozok társaságában, és a megadott úton minél kevesebb dobozt szabad csak elhagynia. Nem lesz ám ez olyan nagyon könnyű:-)

És ha már egyszer ott vannak a dobozok, szerintem legyen bennük mindenkinek egy apró meglepetés.
Mondjuk valami ilyesmi. Egy adag otthon elkészíthető forró csokoládé pillecukorral. Nem lehet nem szeretni!

Nálunk a nagypasinak van csak télen a szülinapja. És szerencsére nincs az sehol leírva, hogy csak a gyerekek ünnepelhetnek télen a szabadban. Mert ahogy ezt írom, igen-igen nagy kedvet kaptam hozzá én is. Vagy nagypasinak jövőre, vagy szülinap nélkül még idén, de szerintem mi is bevállalunk hamarosan egy téli partit. Esetleg egy lékhorgászattal, faszenes gesztenye és halsütögetéssel egybekötve. Persze biztos, ami biztos alapon: halat előre viszünk majd magunkkal :-) 
  
Boldog születésnapot Hangának, Kendének és a kicsi KoloSztárnak!

 Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.


Képek innen és innen és innen. 


2012. január 26., csütörtök

Tízperces sajttorta

Attól tartok, ez nem pont az a sajttorta lesz, amire számítotok, de remélem, azért senkinek sem fog csalódást okozni.Viszont akinek mégis, annak enyhítse bánatát majd a csattanó!


Nem igazán volt ma ez az én napom. Reggel négy óta fent vagyok, egész nap más történt, mint amit terveztem, és elég sűrűre sikeredett a délután is. Ráadásul Gabinak ma van a születésnapja. (Aki olvasta a garázsvásáros posztot, annak elég annyit mondanom, ő álmodta meg és gyártja a csodaszép horgolt fogasokat. Aki nem, annak meg klikk ide, mert nemcsak fogasban utazik!)

Délután öt helyett sikerült kispasikkal este fél hétre hazaérnünk. Ovi után eltöltöttünk egy fölösleges tíz percet a gyógyszertárban, aztán közel ötvenet -egy receptre várva- az orvosál, majd néhányat újból a gyógyszertárban, végül jól megérdemelt szemcseppünkkel a zsebünkben elmentünk bevásárolni. Mikor hazaértünk, kispasiknak sikerült egy pogácsából legalább két pogácsányi morzsát produkálni (soha nem fogok rájönni a titok nyitjára!), nekem pedig sikerült rájönnöm, hogy ha kilencre oda akarok érni a Traceyékénél tartandó Gabiszülinapira, akkor fél órám van készíteni valamit. Így született meg a tízperces sajttorta. 

Elővettem a kedvenc és egyben egyetlen tortaformám,

kicseréltem benne a betétet, és kibéleltem tortapapírral. Hamáregyszertorta!

Aztán gyorsan leszemeztük, megmostuk és megszárítottuk kispasikkal a szőlőt.

Felvágtam kétféle Camembert sajtot, egy kevésbé és egy jobban érettet.

A szőlőt és néhány marék diót kispasik beleszórták a tortaformába, én meg közéjük ültettem a sajtokat.

Mivel a szemem már kissé kopogott az éhségtől, így rakosgatás közben egy kisebb adagot az érettebből félretoltam magamnak, és befaltam. Bocs, Gabi!

Aztán az újrahasznosítás jegyében előástam a karácsonyi tűzoltóautó rögzítőzsinegét, és egy majd elfogyott csomagolópapír kartonhengerét. No meg egy nyári esküvő kapcsán megmaradt organza szalagot. 

A kartonból kis kísérőtáblát vágtam, a zsineget és a szalagot a tortaformára kötöttem, és ezzel el is telt a tortakészítés tíz perce.

Hát ilyen lett! Még jó, hogy közben falatoztam, mert különben bajban lettem volna indulásig:-)

Aztán ahogyan az lenni szokott, kosárkámba raktam a tortát, és elindultam, hogy felköszöntsem vele Gabit. A történet itt véget is érne, ha... Ugye mondtam már, hogy ez nem volt az én napom?! A történet így folytatódik: kosárkámba raktam a tortát, elindultam vele Traceyékhez. Útközben még váratlanul összefutottam Ritával, akitől sietősen búcsúztam, mert nem illik tizenöt percnél többet késni egy szülinapi buliból. Aztán megérkeztem, becsengettem, és már az ajtó előtt állva valami rosszat sejtettem. Háááát igen, hiába voltam késében, mégis túl hamar érkeztem. Úgy két nappal hamarabb a kelleténél:-) De sebaj, nevettünk egy jót, ráadásul ittam egy isteni kókuszos-narancsos teát, aztán hazabattyogtam a tortával.

Itthon levezetésként töltöttem magamnak egy pohár pezsgőt. Amit míg ezt a posztot írom, sikerült felborítanom... Éjfél múlt öt perccel. Talán már tölthetek helyette másikat. Tegnap volt egy rossz napom:-) Egészségedre, és boldog születésnapot, Gabi!

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

2012. január 24., kedd

Rózsavirág uzsonnára

A hétvégék azért jók nagyon, mert olyankor lehet egy kicsit lustálkodni. Kényelmesen, komótosan ébredezni, a kispasikkal az ágyban nagyokat játszani (sőt, még tévézni is, vessetek meg érte :-), és szinte szigorúan kötelező pizsamában reggelizni. (Nagypasi ez utóbbival nem teljesen ért egyet.) Aztán lehet még mindenféle oviba beérni, edzésre indulni, ovi vége időkorlátok nélkül kedvünkre jönni-menni vagy éppen csak élvezni, hogy sehova sem kell menni. Ismerős? Ugye!

Na, pont egy ilyen hétvégén jutott eszembe még decemberben, hogy uzsonnára valami kis fincsit kéne enni. Fincsit, de nem túl macerásat. Valami langyosat, édeset, amitől senkinek sem lesz ellenére, ha az illata belengi a lakást, és aminek az íze passzol az éppen készülő teához.

 
És persze a tea, az csipkebogyó és hársfa keveréke.

Mert könnyű dolga van annak, akinek a háza előtt két hársfa is áll, ráadásul az anyukájától minden évben kap egy kisebb zsák csipkebogyót.

Szóval, ehhez a teához gondoltam valami kis uzsonnát készíteni, miközben hatalmas kártyapartikat nyomtunk a szőnyegen. Jóháziasszony ilyenkor sebtiben deszkáért nyúl, tálat ránt, tojást tör és lisztet kever... Úgy látszik, én a rosszabbak közé tartozom. Kirátottam a fagyasztóból egy doboz levelestésztát, és míg a jóháziasszony a tésztát gyúrja-nyújtja-hajtogatja, addig inkább játszottam még két menetet kispasik legnagyobb örömére az Uno-val. Majd miután porrá vertek, kivontam magam a további küzdelemből egy "sütök valamit uzsira" végszóval.

Hogy tetszik? Elárulom, hogyan készült!

Míg felenged a tészta, addig vesztek két kört Uno-n, majd hat-nyolc szem almát jól megmosok, félbevágok, magházát kikaparom. Aztán vékony, de tényleg vékony szeletekre felvágom. Kb. 1-1,5 mm-esekre.

A tésztát fahéjas procukorral megszóróm és ujjnyi, kb. két centis csíkokra vágom.

Közben a felszeletelt almát fél percre bedobom a mikróba, hogy hajlítható legyen. Ezt most komolyan mondom:-) Mert fel kell majd tekerni a tésztával együtt. Ha fél perc nem elég neki, akkor még pár másodpercig újra. De nem szabad péppé puhítani, mert akkor nem lehet majd feltekerni. Csak kenni :-)

Így készülnek a rózsák. Nagyon fontos: balról jobbra rakni az almát,

és ellenkezőleg, jobbról balra tekerni fel a tésztát.

Valahogy így fog majd kinézni.

Aztán irány az előmelegített sütő, ahol 180 fokon 20 perc alatt készül el a virágoskert. A légkeverést ne tegyétek rá, mert megégeti az alma héját -ahogy tette nekem is.

Sütés után még megszórom fahéjas porcukorral.

És már mehetek is vissza kártyázni. Persze előbb megalkotom az új játékszabályt. A vesztes minden körben ehet egy sütit vígaszdíj gyanánt :-)

Ezzel a szabállyal még a behisztizős gyerekeknek sem lesz gond, ha épp veszítenek egy partit. Mit gondoltok, elég liberális eszköz ez a rózsavirág a nem lehetsz mindig nyertes elfogadtatására?
Csak győzzük sütni :-)

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.



Inspiráció innen merítve.



2012. január 2., hétfő

A farsangi ló esete a gyapjúzoknival

Épp hogy véget értek a tömény zabálásokat követelő ünnepek, máris jön egy újabb. Nálunk mindig hatalmas zsongás övezi a farsangi időszakot. Talán azért, mert ezek a mi almáink tényleg elég közel estek a fáikhoz! Naponta rukkolnak elő újabb és újabb ötletekkel, hogy minek is ötözzenek be a jelmezbálon.

Még gyermektelen múltamban, amennyire vissza tudok rá emlékezni -ÉS MOST IS!- ilyentájt már alig vártam, hogy én is álarcot ölthessek. Szintén gyermektelen barátnőimmel évről-évre rendszeres látogatói voltunk a Velencei Karneválnak. Általában nem cifráztuk túl a dolgot, befizettünk egy 3-4 napos buszos útra, és csak annyi cumót vittünk magunkkal, ami egy kisebb kézitáskában is kényelmesen elfér -az álarcunk mellett! No meg egy laposüveget, számolván a buszos út és a februári időjárás kiszámítható kellemetlenségeivel. Az utazás minden évben az inkább kihagynám kategóriát képviselte, ellenben az néhány nap a karneváli forgatagban mindenért kárpótolt minket. Olyan energiatöltettel érkeztünk haza -a grappa szállítmányokról nem is szólva-, amitől simán fél méterrel a föld fölött járkáltunk tavaszig. OK, lehet, hogy én kissé elfogult vagyok, de számomra Velence karnevál nélkül is maga a csoda. Egy ékszerdoboz, ami mindig elkápráztat a múltjával, a jelenével, a színeivel, az illatával, az ízeivel, utánozhatatlan önmagával...

Na jó, még mielőtt karneváli beszámolóba fordulna a farsangi ló esete, gyorsan meghúzom a gyeplőt, és visszakanyarintom a paripát a gyapjúzoknihoz.

A szükséges kellékek: egy fél pár zokni, töltet, fonal a sörényhez és a szájhoz, valamilyen fülnek való pamut vagy filc (akár egy kinyúlt, kiszakadt póló is megteszi), egy darab bot, ragasztópisztoly, tű és cérna, horgolótű, esetleg két gomb.

Tömjétek ki a zoknit, és ideiglenesen kössétek be az alját, míg el nem készül véglegesen a fejrész.

Horgoljatok egy szájnak való darabkát a fonalból és kettő kisebb darabkát az orrának, majd varrjátok föl a zoknira. Az ügyesebbek egyből rá is horgolhatják.

Varrjatok vagy ragasszatok fel két szemet.  De készülhetnek a szemek két gombból is. Akkor viszont kitömés előtt érdemes már felvarrni!

A zokni sarkánál a fonalból készítsétek el a ló sörényét.

Igazgassátok el a sörényét és varrjátok vagy ragasszátok fel a saroknál a füleket.

Most óvatosan bontsátok ki az ideiglenes elkötözést a zokni alján, dugjátok bele a botot, és jó erősen kössétek össze a fonallal. Érdemes a bot végét egy kicsit beragasztózni, mert így a bot a töltethez és a zoknihoz is hozzáragad, és biztos nem fog kicsúszni.

Legvégül pedig a fonalból készítsétek el a gyeplőt, amit a bothoz kell kötözni.

És íme, a lovarda! Indulhat a seriff vagy a cowboy a jelmezbálba, esetleg a szülinapi western party vagy akár a lóverseny.

Biztos észrevettétek, kicsit lelassultam az ünnepek alatt. Na persze, mert főként a közös programokra, a nagy játékokra és a nagy zabálásokra koncentráltam. De most ezzel a poszttal szeretném megköszönni Mindannyiótoknak, hogy ezt a féléves blogot mára már közel HÉTSZÁZAN olvassátok, s hogy egyre több visszajelzést, fényképet a saját alkotásaitókról és ötletet is kapok tőletek. Remélem, idén sem lesz ez másként! Én igyekezni fogok:-)


Ajánlom ezt a posztot:
- Mindenkinek, akinek akad egy szabad órája és legalább fél pár használaton kívüli zoknija.
-Traceynek, a tavaszi Zöld Szombat télbúcsúztató-tavaszváró programjaként.
- Antóniának, mert már övé a csodaszép buranoi csipkenapernyőm, amibe az egyik karneváli turném alatt sikerült beleszerelmesednem.
- Állandó karneváli útitársaimnak: Szilvinek, Kicsibének, Andinak és Fannynak. Azaz gyermekes és gyermektelen barátnőimnek. Előbbikenek, mert úgy érzem éppen elég nagyok már a gyerekeink és elég rutinosak már az apukák is ahhoz, hogy négy napot nélkülünk tomboljanak. Utóbbiaknak pedig, mert mostanában ritkán sikerül összefutnunk, és ha nekik is lesz gyerekük, akkor még ritkábban fog. Csajok, újra itt az ideje a csomagolásnak!
-No és azon barátnőimnek is, akik újonnan szeretnének csatlakozni a szigorúan pasimentes velencei rekreációs túránkhoz.
-És vegül, de nem utolsósorban a volt pasimnak, aki mára már a férjem és almáink fája, és aki tisztában van vele, mit tud kihozni egy nőből, ha kipiheni magát:-)

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.


(forrás)