2011. szeptember 29., csütörtök

Halloween - Évek óta tökölünk

Közel hat éve annak, hogy először meghívást kaptunk egy igazi Halloween partira. Már a gondalata is nagyon felcsigázott, mert korábban egyszer már volt szerencsém  személyesen is részese lenni a híres New-York-i Halloween felvonulásnak. Aki bírja a tömeget, a hangos zenét és az őrült fazonokat, annak nagyon bejön. Aki meg nem... Én bírom, elképesztő volt! Greenwich Willage-ből haladtunk felfelé egészen a Central Parkig a tömeggel, és akkora össznépi mulatozást azóta sem láttam. Szóval, felvillantak előttem a vidám képsorok, és éreztem, hogy már megint valami jó dolog van készülőben körülöttünk. Előástam a még munkás hétköznapjaimat idéző egyszermégjóleszvalamire dobozomat, és -egy egyéves gyerek mellett mikor máskor, mint éjszaka- nekiláttam három jelmez összeállításának.

 A legkisebb varázsló

"Miért nem ehetem meg a pókhálót?"

"Az almát már nem adom!"

Itt ugyan a tömeg jóval kisebb volt, viszont egy gyesen lévő anyukát akár morzsákkal is el lehet kápráztatni, ha kiléphet a gáztűzhely és a pelenkázóasztal közti mezsgyéről. Bár sokakban ellenszenvet vált ki Halloween ünnepe, én továbbra is abba a táborba tartozom, akik mindenben találnak valami jót, és ezt igyekeznek is magukévá tenni. Ha a jelmezünk nem is, a parti meglehetősen tökéletesre sikerült, így azóta mi néhány baráti családdal közösen minden évben tökölünk. Megjelenés szigorúan csak jelmezben. Mindenkinek!

Játék közben

Ilyenkor narancsárga-feketébe öltöztetjük a szobát, tökösítjük a menüt, feldíszítjük a kertet, és persze ami a legfontosabb, játszunk. Elmaradhatatlan a répaléivó verseny, az almaevő verseny és a tökugró, tökgurító verseny. Ez utóbbit bekötött szemmel is el szoktuk játszani.  A gyerekek imádják, és persze mindenkinek jár a kicsi zsákból a játék után valami finom falat.

 
Kis gyereknek kis tök,
nagynak pedig nagy tök jár.

S ha már a falatoknál tartunk, akkor nem maradhat említés nélkül a legkedvesebb narancsos  töktortám . Nagyon hamar elkészíthető, de vigyázat, csinálj dupla adagot, mert legalább olyan hamar el is fog fogyni! Viszont, ha szeretnétek egy kicsit jobban elmerülni a tökös világban, akkor ajánlom figyelmetekbe az Őrségi Tökfesztivált, ami a térség legnagyobb gasztroturisztikai rendezvényévé nőtte már ki magát.

Töktorta, akár kezdőknek is

És persze nem létezik Halloween faragott tök nélkül. Nálunk ez határozottan férfi munka volt eddig. Most viszont az Éva Magazin csodaszép sablonokkal csábít, így idén én is megpróbálkozom egy-két mintával.


 
A tavalyi tök ilyenre sikerült

Ti hogy álltok a tökfaragással? Nálunk a piacon már lehet csodaszép tököket kapni. Asszem, én belevágok:-)

Ha szeretnél még néhány dekorációs ötletet és szellemes harapnivalót Halloweenre, akkor klikk ide . Remélem, találsz köztük kedvedre valót!

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.



2011. szeptember 26., hétfő

Garázsvásár Wekerlén

Úgy történt az eset, hogy néhány hete igencsak tűzbe hozott a facebook-os Garázsvásár közösség, miszerint: "Ha van egy csomó felesleges cuccod, amitől megszabadulnál, és némi pénzre is szeretnél szert tenni, akkor ezt itt megteheted! Ez az oldal azért jött létre, hogy bárki (magánszemélyek) megoszthassa, hogy mikor és hol rendez kiárusítást!"

Felesleges cuccom évek óta több tucat is akad, ráadásul nagyon megtetszett az ötlet, így előkaptam az asztalos által elrontott hibás konyhaszekrényajtónkat a garázs mélyéről. Kb. fél éve táblafóliázásra várt ott, hogy üzenőfal válhasson belőle. Soha kedvezőbb alkalom! Mértem, vágtam, ragasztottam... elrontottam, újra ragasztottam, és az éj leple alatt kihasználva mélyen alvó gyermekeim távollétét, az ő krétájuk segítségével született meg a tábla. Azonnal fel is töltöttem a facebook-ra.


Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy nemcsak nekem, másoknak is kedvére való ez a móka, és jónéhány barátnőm is betársult árusként. Néhány nap múlva pedig egy levél várt a facebook-os levelesládámban. Az egyik női laptól kerestek meg: kijönnének fotózni és szeretnének készíteni egy interjút, mert érdekesnek találják a témát.
Egyre nagyobb lett a zsongás, egyre több "kacatot" ástunk elő, és közben hirdettük magunkat a facebook-on, helyi internetes csatornán, szórólapokat vittünk cukrászdába, iskolába, óvodába, kispiacra...

Ugyan azt nem tudtam, hogy milyen lesz majd a végkifejlet, de az előkészületekből megítélve egy jó kis csajos napra készültünk fel mindannyian. Éppen ezért igyekeztem mindent úgy alakítani, hogy a lehető legkevesebb dolog vonja majd el a figyelmemet. Így a gyerekek elmentek apával vidékre a nagyszülőkhöz horgászni (örök hálám érte!), viszont előtte ők is rákészültek a vásárra. Megbeszéltük, hogy ha összeszednek néhány játékot, amit én kiárusíthatok a kacatvásáron, hogy ezek után más gyerekek játszhassanak vele, akkor cserébe pénzt kapunk, amiből mindkettőjüknek veszünk majd valamit. És ők össze is szedték rendesen! Kisautót, "kinőtt könyveket", kistávcsövet, mikulásos szánt, autópályát, kismozdonyt, szőrmókokat... Persze voltak kisebb trükkök, mikor a másik kedvenc sakkészlete is majdnem bekerült a kupacba, de igyekeztem láthatatlanul irányítani a dolgot.


Aztán elérkezett a nagy nap. Mivel nem volt elég asztalunk, így a felújításból maradt régi ajtólapokat polcoltuk fel még régebbi thonett székekkel, hokedlikkel, ezek hiányában talicskával. És elkezdtünk kipakolni... A hely persze kevésnek bizonyult. Plédeket terítettünk a földre, de a kapura és a szegény szilvafára is jutott néhány csinosabb ruha.  Eleinte gyorsvágátban csaptunk le egymás kincseire, nagyüzemi módon ment a cserebere. Így jutottam hozzá egy gitárhoz, egy csodszép horgolt vállfához és egy szó szerint angyali gyűrűhöz!

Aztán hamarosan megérkeztek vásárlók is. Délelőtt és délután is volt egy nagy roham, a köztes időben pedig amolyan kertiparti hangulatban eszegettünk sütit, pogácsát, pizzát. Végül Irsai Olivért is kieresztettük a dugó szorításából.


Közben igencsak rákaptunk a garázsvásározás ízére. Remek dolog, tavasszal ismétlünk! Gazdát cseréltek ruhák, cipők, játékok, könyvek, újságok, apróbb bútorok és (részben helyben készült) csodaszép kézműves termékek is.





Míg a szülők nézelődtek és beszélgettek, addig a gyerkek olvasgattak, kipróbálták a játékokat, így segítettek nekik a választásban:-)
Volt, aki délelőtt és délután is járt nálunk, és akadt olyan is, aki ugyan futóbiciklin érkezett, de már az új rózsaszín csizmájához színben passzoló, rózsaszín küllős triciklin távozott.


Eredetileg 5 órára terveztük a kapuzárást, de csak 6-kor sikerült ezt magvalósítanunk. Mikor fél 7 körül végre lehuppantam a nappaliban a kanapéra, egy halk kiáltásra figyeltem fel. A hang a kerítés irányából jött: Kriszta, itthon vagy? Megvan még a fa építőkocka? És megvolt. És elvitték. Azt is! Úgy éreztem, nem is lehetne jobb befejezése egy ilyen napnak.

A papagáj mindent szemmel tartott a körtefáról.

Igazi garázsvásár hangulat
  
A buranoi csipkenapernyő is egy amolyan "első látásra szerelem"

Az én csodaszép horgolt fogasom

A gitár, ami a gyerekeket illeti (még nem is tudnak róla)

Az angyali gyűrű

Mindent egybevetve őrült jól sikerült a hirtelen jött ötletből született garázsvásárunk. És akár ez a mondat is lehetne ennek a postnak a vége, de mégsem. Ma egy újabb levél várt a postafiókomban... és így két nappal a garázsvásár után még gazdára talált egy pihepuha pléd is!

Ha szemet vetettél a gitárunkra, azt sajnos nem adhatom. Viszont, ha beleszerettél valamelyik kézműves portékába, akkor szívesen felfedem a lelőhelyeket! A horgolt fogasokért elég csak ide kattintanod.

Te bevállalnál egy garázsvásárt?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.