2011. július 6., szerda

Mikor átlóg a szomszéd fája

Te mit csinálnál, ha átlógna a kertedbe a szomszéd fája? Mérges lennél, mert nem elég, hogy árnyékot vet, ráadásul ősszel az összes lehulló levelet is neked kell összesöpörni...? És ha a barackfája lógna át??? Nahátaztánkéremszépen az már egészen más kérdés! Mi is széles mosollyal köszöntjük reggelente a szomszéd nénit, ugyanis két hete menetrendszerinti délutáni programunk, hogy begyűjtjük a fájáról hozzánk áthulló barackokat. Ma sem volt ez másként. Megkértem a gyerekeket, gyűjtsék be a napi betevőt, aztán sütünk majd belőle valami finomat. Hosszasan bogarásztak a kertben. A konyhából csak a csibészes kuncogásaikat hallottam, végül büszkeségtől dagadva megérkeztek a zsákmánnyal. A tál tele volt, sőt. Bónusznak hoztak egy földigilisztát is. Ez utóbbi most -bánatukra- kimaradt a muffinból. S ha már egyszer hajóskapitánynak süt az ember lyánya, akkor egyértelmű, hogy hajósítani kell valahogy a projektet. Így készültek el a mi barackos vitorláshajóink.


 Először apróra vágtuk, és a magját a többi mellé félre tettük száradni.


Aztán a szorgos aprókezek kibéleleték a tepsit, jól belekanalazták a tésztát, és végtelen nagy boldogsággal nyomkodták a barackokat.


 A hajósításhoz gyorsan készítettünk néhány vitorlát színespapírból és fopgpiszkálóból.


Néhány jólirányzott szúrás, és megszületett a végeredmény. Nem lett rossz, nekünk elég hamar szélnek eredtek a hajóink :-)

A tészta receptje:
2 tojás, 1,5 bögre liszt, 6 dkg vaj, 1 bögre cukor, fél tasak sütőpor, fél bögre tej.

Ha legközelebb csináljuk, akkor nem apróra vágott barackot fogunk a tetejére tenni, mert bőven elbír többet is a tészta. Szerintem érdemesebb gerezdekre vágni a kimagozott barackot, és szépen beborítani vele a süti teljes tetejét. Vagy akár egy fél barackot is rá lehet borítani.

A lekváron -na és persze a pálinkán- kívül ti mit csináltok még a barackból?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.



2011. július 4., hétfő

Te is unod már a házgyári papírcsákókat?

Bevallom, az én gyerekeimnek szinte mindig van valami fura dolog a fején. (Vagy talán benne is?) Már voltak júniusban téli fülessapkában a piacon, többször rótták az utcákat tűzoltósisakban és álarcban, mostanában pedig rendszeresen járunk hajóskapitányként vásárolni, de a prímet még mindig az viszi, mikor piros búvárszemüvegben hasítottunk egy nyári szabadtéri fesztiválon. Csak örülni tudok neki, hogy anno a békatalpat nem vettem meg hozzá!

Ezek után nem is kérdés, nálunk csákó nélkül nincs szülinap. Viszont hiába a szupermarketek széles választéka, ha nem éppen az aktuális mesehős a szíved választottja, akkor elég silány a kínálat. Ami azért nem túl nagy baj, hiszen olyan egyszerű ezeket elkészíteni. Ráadásul így a mesehős repertoáron túl is könnyedén a buli hangulatához igazíthatod a fejfedőket, szalvétákat és akár az egyéb kiegészítőket is.
Színes csákók és hozzájuk a sablonnal kivágott szalvéták

 

Ha pedig egy kis segítségre van szükséged, nyugodtan fogd be az ünnepeltet is. Örömmel fogja kivenni részét a munkából!
Mikor a csákóhoz egy zászló is dukál

Aki pedig igazán bevállalós, az készíthet textilből is koronát. Persze ez egy kicsit időigényesebb dolog. (Vagy inkább nagyon?) Viszont két legyet lehet vele ütni egy csapásra, mert ez nem fog elszakadni, és így a buli végén minden gyerek ajándékként haza is viheti.
couronne en tissu - tutoriel, loisirs créatifs, activités
couronne en tissu - tutoriel, loisirs créatifs, activités
couronne en tissu - tutoriel, loisirs créatifs, activités
couronne en tissu - tutoriel, loisirs créatifs, activités
couronne en tissu - tutoriel, loisirs créatifs, activités
Bár azt nem mondhatom, hogy az utóbbi időben (egész konkrétan, mióta gyerekeim vannak!) nem vagyok néha időzavarban, de én a textilre szavazok. Neked melyik verzió jön be jobban?

Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.

(forrás)

2011. július 1., péntek

Az első torta

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én úgy gondoltam (egészen mostanáig!), hogy ha valaki indít egy blogot, akkor először mindenképpen valami nagyon ütős dolgot kell bevetnie. De mivel mindenkinek más az ütős, így én a nagy ütés helyett inkább egy örök klasszikust választok kezdésnek, a valahol mindig éppen aktuális: első szülinapi zsúrt.
Kisiskolás éveim kedvenc emlékei közé tartoznak az otthoni kakaó partik: habos kakaó és vajas kalács rogyásig! S bár messze nem biztos, hogy igazam van, én ettől függetlenül (és eltántoríthatatlanul) ezt mind a mai napig Anyukám zseniális találmányak tulajdonítom. Viszont azóta eltelt már jónéhány év, és ami a zsúrokat illeti kicsit kiszélesedett a paletta. Így talán érthető, hogy régi szép emlékek ide vagy oda, mint újdonsült szülők, mi is rögtön oda akartuk tenni magunkat Olivér első szülinapján. Ha már egyszer lemondtam az elektromos cumisüveg melegítőről és a koszos pelenkát pillanatok alatt légmentes csomagolású lókolbásszá alakító álomgépezetről, akkor már csak nem fogok lemondani egy igazi trendi szülinapi zsúrról. Pláne szegény gyereket nem hozhatjuk ilyen helyzetbe! Mert azt még valahogy csak megbocsájtja nekünk, hogy pelenkázó komód híján majd két és fél éven kersztül egy íróasztalon kellett tűrnie a pelenkacseréket, de hogy ne lobogozzúk ki a házat, azt már egyértelműen nem vállalhattuk be. Gondolom, megértesz!
Így más válsztásunk nem lévén, vendégeket hívtunk a nagy napra. És naná, hogy gyerkeket is! Na, jó, csak kettőt, egy 2 és egy 4 évest, de így legalább valóban volt némi értelme a felhajtásnak. Csillagos terítő, girland, színes tányér és színes pohár, bohócos szalvéta… épp csak a csákó maradt el! A sütőben háromféle ízben sült a pizza, az asztalon már ott gőzölgött a kecskesajtos-diós-baconos gomba, majd megérkezett a nap fénypontja (persze csak szegény Oli utánJ): A Szülinapi Torta.

Hát, rádobtam vagy 6 órát. És akkor az előzetesen a baráti körömben és az interneten végzett kutatásaimat még nem is számolom. Mert először is gyors körtelefont intéztem gyeses barátnőimhez, majd behatóan tanulmányoztam a világhálón fellelhető anyukák, gyermekorvosok és védőnők általi bejegyzéseket. Lehet, hogy itt vétettem el a dolgot, ugyanis minden fáma arról szólt, hogy nem mindegy ám, hogy milyen tortát kap egy egyéves gyerek. Hiszen még nem ehet tojást!!! Meg ezt sem, meg azt sem, meg amazt sem… Nálam ugyan első számú alapelv, hogy a szülinapi torta csak házilag készülhet, na de ezek után miből, hogyan??? Fel volt adva a lecke rendesen. S mikor már kezdtem egészen becsavarodni az egyre cifrább, tojás és még sok egyéb alapkellék nélküli tortától, akkor hirtelen elszállt a fejemből az egyéves lesz a gyerek, rózsaszín örömmámorban lebegek és agyilag beszámíthatatlan vagyok állapot, s józan paraszti ésszel csak annyit kérdeztem magamtól: és ha elmúlt egyéves, akkor már ehet? Szóval, akár másnap is? Akkor aznap is fog! Majd gyorsan nekiláttam 8 tojásból piskótát sütni...


Az első torta: 8 tojás, 70 dkg túró, 1 doboz tejföl, némi friss gyümölcs és az éj leple alatt főzött baracklekvár. 

Ha van kedved a szülinapi témát tovább feszegetni, akkor tarts velem. Hamarosan egy-egy témapartit is részletesen leírok.


És a második, ami messze nem a legjobb ...azért felismerhető

Egy újabb első, immár gesztenyéből. Ádi nem is ette meg! Viszont azóta tudom, hogy hiába mindenevő egy egyéves gyerek, neki a gesztenyetorta még nem minden...


 Aztán az első marcipános


Egy újabb marcipános. Itt már érezhetően javult a részidőm a marcipán színezésénél és nyújtásánál. Az előző tortánál még egy fél éjszakát bíbelődtem vele. De megérte!

 
Ahoj, kalandra fel!

Nemcsak tortát, felismerhető figurákat is készítek.
Cukrászi pályámhoz innen már sima az út. A végtelenbe és tovább!


Ha tetszettek az ötletek, és szívesen olvasnál -két gyerekkel fűszerezett- hétköznapi praktikákról, ünnepekről, utazásról, főzésről, sportról és nem utolsó sorban újrahasznosításról, akkor nyomj egy lájkot ezen az oldalon vagy a Facebookon , és hamarosan megtudhatod a következőt.